A „visszeres” láb csúnya és veszélyes –
de műtét nélkül is könnyen megszabadulhat tőle!
Hazánkban minden harmadik felnőttet érint a visszérbetegség, de 70 felett már minden második ember küzd vele.
A betegség kialakulása során a lábon jelentkező elváltozásokat gyakran nem kíséri érezhető panasz, így ezeket a rendellenességeket csupán kozmetikai problémaként kezeljük, pedig ennél jóval komolyabb dologról van szó.
A visszerek (vénák) feladata az elhasznált vér visszaszállítása a szív felé. Amikor törzsfejlődésünk során felegyenesedtünk és két lábra álltunk, megnehezítettük vénáink helyzetét, hiszen a gravitáció ellen kell dolgozniuk. Ebben segítenek izmaink összehúzódásai, valamint az erekben elhelyezkedő vénabillentyűk, amelyek a helyes irányba terelik a véráramot és megakadályozzák a visszafolyást. Ha azonban a vénabillentyűk nem záródnak megfelelően, a nyomás megnő ezekben az érszakaszokban, aminek következtében a visszerek kitágulnak, áteresztővé és kanyargóssá válnak, elveszítik rugalmasságukat. Kialakul egy kóros állapot, amit visszérbetegségnek hívunk.
Kezdetben a beteg tünetmentes, de jelentkezhetnek olyan panaszok, mint fáradékonyság, nehézláb-érzés, feszülés a végtagban. A seprűvénák először a bokatájon jelennek meg, majd a nagyobb vénák is kitágulnak.
Velejárója a betegségnek a láb ödémája, bedagadása. Későbbi fázisban a bőrfelszín megkeményedik, elszíneződik, viszkető ekcémás kiütések jelennek meg rajta. A rossz keringésű bőr begyulladhat, és súlyosabb esetben kialakulnak a nem gyógyuló lábszárfekélyek.
A visszerek kitágulása kevés panaszt okoz, ha csak a felszíni ereket érinti. Ilyenkor az illető legfeljebb fáradtságra, szorító érzésre vagy nehéz lábra panaszkodik. A mélyvénák károsodása azonban már komolyabb következményekkel járhat, súlyosabb esetekben műtéti beavatkozásra kerül sor.
A visszértágulat kockázata időskorban nagyobb, és nőknél négyszer gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál. Leggyakrabban a lábakon jelentkezik a visszérbetegség, a hosszan tartó ülés vagy állás növeli a kialakulás esélyét.
A kezdeti tünetekre is érdemes már odafigyelni, megelőzendő a későbbi súlyosabb állapotot!
